Ha objektívnek akarnék látszani ugyanis, azt csak az objektivitás feladásával tehetném. Kereshetném a kákán a csomót akár a prezentáció, akár a borok vonatkozásában, ez viszont elveim ellen való lenne, főleg, hogy nem lelnék létező csomót. Vállalni kell hát, hogy most jól keresztbe dicsérjük egymást. De hát Isten látja lelkemet, ami alább következik nem PR fogás, nem protokoll-szöveg.

Ha egyszer a kollegámmal együtt töltött napok és kóstolók arról győztek meg, hogy Druszám nemcsak kiváló borok készítője, hanem kiváló eladó is, akkor ezt kell leírnom. A másfél évtizedes, szép fokozatosan barátsággá nemesülő ismeretségünk alatt még nem volt alkalmam egy teljes estét betöltően hallgatni Demeter Endrét. Most ez gyors egymásutánban három ízben is megtörtént, s harmadjára is érdeklődéssel hallgattam, ha úgy tetszik, a kulisszatitkokat. Mert Endre titka, hogy nincs titok. Amit gondol, azt ki is mondja, s az már persze az ő egyéni szerencséje, hogy mindezt nyomdakész szöveg formájában teszi, úgy, hogy órákra le tudja bilincselni a hallgatóságát.

A kóstolókat egy nyers pezsgő nyitotta. A magam részéről csak ilyet innék, ha tehetném. Botránynak tartom, hogy még a „brut” feliratot viselő palackokat is jellemzően likőrözik. A Demetervin pezsgőkísérletei, melyekhez volt már szerencsém korábbi években, szenzációsak, igazi nagy pezsgőélményt nyújtanak. Ebben persze van egy jó adag szubjektivitás is, s az sem lepne meg, ha kiderülne, hogy kellő beavatottság és tapasztalat híján nem tudom megkülönböztetni a jó pezsgőt a nagyon jótól. A jót a rossztól azért nem olyan nehéz. Tény s való, az évi bő ezer borban, amit sikerült megkóstolni az elmúlt több mint tíz év alatt, a pezsgők hányada alacsony, mindössze néhány százalék. De azok a neves pezsgők, melyekhez eddig szerencsém volt (Billecart kóstoló a tavalyi Vincén, Veuve Cliquot, Dom Perignon itt-ott) messze nem győztek meg annyira, mint ez a nyers pezsgő. Vagy azok, amiket még ittam Endrénél, illetve amihez még szerencsém volt ebben a kategóriában magyar földön, például a Czifray versenykurzus eredményhirdetésén.

A pezsgőt követő két Furmint, a Birtok és az Úrágya személyes kedvenceim, mesélni kár róluk, meg kell kóstolni őket. Igazi nagy bor mindkettő. A száraz szamorodni dolgában van némi nézeteltérés közöttünk. Endre nem nagyon akar a témának még egyszer nekifutni, mivel szerinte jobbat ennél nem fog csinálni. Jómagam, ha meg is értem a szempontjait, de nemzetstratégiai érdeknek tartom a száraz szamorodni életben tartását. Az édes borok szépek voltak, érdekes volt dűlőszelektált édes bort kóstolni (Király késői Furmint). A két édes szamorodni között bejött a papírforma, a „nagy bornak” szánt 2008-as, gazdagabb a 2007-esnél, hozza a készítők perfekcionizmusát.

Az Aszú meg? Az maga a csoda. Teljesen megértem Endrét, hogy nem dobja be a kereskedelmi forgalomba: nyereség alig van rajta, kevés is van belőle, arra kell használni, amire ő használja: megkoronázni egy pazar kóstolót.

Dorozsmai Endre

forrás: borbandi.hu

Hagyományos préssel dolgozni tréfás dolog. Meggyőződésem szerint a végeredmény jobb, mert kíméletesebben lehet vele dolgozni. Ennek két oka van: én szabályozom a nyomást, nem egy kompresszor, és nincs lazítás, így nagyban csökkenthető a cefre oxidációja.

Igen, tovább tart, és több kézi erőt, fizikai munkát igényel. Ezek tények. De mivel van mondern pneumatikus présem is, jól össze tudom hasonlítani a két rendszert. Arra jutottam, hogy megéri a fáradozást a tisztább végeredmény. Maradok tehát az öregeknél, és ez a középorsós prés Schottola Ernő budapesti öntödéjéből új életet kezd, és dolgozik majd szeptembertől.

Demeter Endre

Forrás: borbandi.hu

A DemeterVin kóstolójára Borbély Zsolt Attila borklubjában került sor. Mármint budapesti borklubjában, hiszen Zsolt Aradon és Temesvárott is borklubot vezet – hirdetve a magyar bor szépségét, ápolgatva a helyi magyarság életakarását. Amit ő tesz, több mint kulináris igehírdetés. Ezúttal azonban velem kellett beérnie terven kívüli eredményként: egy mádi zsurnaliszta nála kóstolta egy mádi birtok borait.

A DemeterVin kimondottan látványos pince. Központját, az egykori Pulszky-házat gyönyörűen felújították, ültetvényeik közül az Úrágya és a Király lenyűgözően szépek – nem véletlenül kedvenc fotótémái az odalátogatónak. A célkitűzések is a legmagasabbak, amit jól mutat, hogy a birtokon rendkívül magas, mintegy 40 százaléknyi a kézi, karós művelésű ültetvények aránya, vagyis az olyan szőlő, amiből magas presztízsű és árú bort lehet illetve kell készíteni. Magam tehát azt a pontot keresem a birtokon, ami filozófiájában túlmutat az általánoson, ami rendszerként látható, s autonóm. Persze, ezen feltételek csak lassan és ritkán tudnak kibontakozni egy borászatban -  a nagy borok különlegessége azonban éppen ebből fakad.

A Demeter Endre által tartott kóstoló első meglepetése mindjárt a felvezető bor lett, ami történetesen pezsgő volt – a 2006-os évjáratból. Be kell vallanom, hogy korábban többször kóstoltam e tételt, de soha nem hagyott mély nyomokat bennem. Ezúttal viszont igen, az idő ugyanis remekül kiformálta. Bár csontszáraz pezsgő, az első kortyoknál négy-öt grammnyi cukorérzetünk támadhat. Egykori nyersessége, darabossága teljesen lecsiszolódott, aromái egy szépen érett pezsgéjéé, és széndioxidtartalma is egészen szépen tartja magát – főleg a pezsgő közepe táján. A kérdés az, hogy megformálódhat-e belőle egy tudatos stílus, amolyan furmintra tervezett, csak Hegyaljára értelmezett gondolatsor.

A másik, a szokványos borsorokba nehezen illeszthető tétel, egy 2006-os száraz szamorodni volt. Mivel külön cikket érdemelne a száraz szamorodira vonatkozó “nehéz beilleszthetőség” magyarázata, most inkább e konkrét tételre szorítkozom. Érett almás, enyhén erjedt gyümölcsökre emlékeztető ízű, puhán telt bor, sima felszínnel, utóízében enyhe fémességgel és finom keserűséggel. Valóban szép bor, kifejezetten jól iható száraz szamorodni – bármiféle zavaró kiszögelés nélkül. Érezhetően kiváló alapanyagból készült. Az akadályok sajnos ott kezdődnek, hogy ez a műfaj teljesen sztenderdiálatlan, így ennek a bornak a pontos elhelyezése sem egyszerű feladat.

Kifejezetten kellemes – s talán a legmeggyőzőbb – élmény az egymást követő két száraz furmint volt. Az első a birtok 2009-es Tokaji Furmintja, a második az ugyanazon évjáratú Úrágya Furmint. A két tétel “szereposztása” kimondottan jó, hiszen kölcsönösen segítenek egymás értelmezésésében. A tokaji furmint sima felszínű, őszibarackos-minerális ízű, húsos, de kissé öblös testű tétel. Az enyhe alkoholtúlsúly két-három korty után válik érezhetővé. Jól iható, de nem kétséges, hogy a dűlőszelektált furmint nagyobb bor. Az Úrágya Furmint ugyanis hibátlan fokozása az előző tételnek: tömörebb ízű és tömörebb szerkezetű bor, kissé több újfahordós hatással. Talán egy árnyalattal sűrűbb szövésű, és kevésbé vajas mint Szepsy István utolsó évjáratú Úrágyái: vagyis nem kevesebb azoknál. Ez pedig igencsak figyelemre méltó!

Forrás: Tokajwine.net

A fiatal csapat és a borbár így szeretné megköszönni a közönségnek a 2011-es évben kapott sok baráti támogatást és bíztató szót. Továbbá igyekszünk élni a lehetőséggel, hogy koccinthassunk, sikereket kívánhassunk az új évre, és reményünket fejezzük ki, hogy idén is szép borokat készítünk és kóstolunk majd.

Demeter Endre

forrás: borbandi.hu

Szép évjárat volt ez. Kihívás is akadt persze bőven. A szüreti időszak komoly fej- és fizikai munka volt. Tisztán emlékszem, amikor Laci barátom rám szólt a prést húzva, hogy látja a fejemen, hogy megint számolok, és hagyjam abba, mert ő már unja a matekot. Az ember életében korlátozott számú szüret adatik, ezért olyan nagy öröm, ha jó év, nagy lehetőség hullik az ölünkbe. Az aszályos, meleg nyár igazán szép száraz borokat adott, és természetes édesborokat is tudunk majd mutatni 2011-ből, igaz korlátozott mennyiségben. Most még erjednek a borok, egészen biztos információk még nem állnak rendelkezésünkre, de szinte biztos, hogy minden feltétel adott ahhoz, hogy 2011-et nagy évjáratként emlegessünk majd.

Szerencsére idén is rengeteg új barátot szereztünk, és a régiek is mellettünk maradtak kivétel nélkül. A visszatérő vendég a legjobb, mert tőle lehet biztosan tudni, hogy rendben van a bor, és minden más is. Fantasztikus érzés örömet okozni, látni az arcokon, hogy élvezik a munkánk gyümölcsét. Ezért is szép szakma a miénk.

A mindössze másfél éve működő Borbandi blog olyan ismertségre tett szert, hogy vannak idegenek, akik így szólítanak, szinte “felismernek”. Ezt szerintem minden írással foglalkozó embernek nehéz megszokni. Mindenesetre öröm, hogy a munkám nem a fióknak szól, nem hiábavaló. Borászként is megkaptam a legnagyobb elismerést, ami az én koromban elérhető. A minőségorientált fiatal borászokat tömörítő Junibor Egyesület nagy presztízsű tagjai az én furmintomat választották az év borának szeptemberben Etyeken.

Késő ősszel ráadásul az a megtiszteltetés ért, hogy az isztambuli főkonzul invitálásra részt vehettem a Schmitt Pál köztársasági elnök  és kísérete tiszteletére adott vacsorán, Szepsy Istvánt helyettesítve mutatni be a mádi borokat.

December végén az Info Rádió Hordóminta című műsorában a szintén évzáró összegzésbe a mi borunk is bekerült, és bár álmomban sem hittem, hogy 2022 előtt komoly szerző leírja ezt, és ilyen szakemberek társaságában említenek, mégis megtörtént: “Az összeállításba Szepsy István, Demeter Zoltán, Áts Károly és Demeter Endre száraz borai kerültek be. Mind a négy borászatra igaz, hogy valamennyi száraz boruk egyéniség, és nem egyedül a dűlőszelektált tételek, hanem a birtokborok is.”

Demeter Endre

Új barátokat szerezni a régiek mellé nagyszerű dolog, a szeretet ünnepe erről is szól. Karcsi azon emberek közé tartozik, aki sokat segít nekünk, mindezt önzetlenül teszi, ezért is örülök különösen annak, hogy őt dobta ki a gép.

Minden barátunknak nagyon boldog ünnepeket kívánunk, bízva abban, hogy a következő évben is sok szép napot töltünk majd együtt családias hangulatban, szép élményekkel.

Demeter Endre

demeter endre

Csikorgó hidegben szüretelni és préselni nem annyira mókás, mint nyári időben. Miért tesszük ezt mégis? Mert Tokaj lényege a természetes édesborok készítésének a lehetősége, amelyeket a tőkén töppesztünk. Ehhez a világon itt a legjobbak az adottságok. Mindez mégis nagyon kockázatos, főleg ha a csúcsminőség elérése érdekében az utolsó pillanatig várunk, hogy minél koncentráltabb alapanyaggal dolgozhassunk a pincében.

Ezen a héten szerintem befejezzük a szüretet, de a munka nem ér véget, csak behúzódunk a hidegből a pince mélyére.

Demeter Endre

Forrás: borbandi.hu

A barátság és a szeretet a legnagyobb értékek közé tartoznak. Nagyon szép úgy élni, hogy vannak, akik rajonganak a munkánk gyümölcséért, hiszen az ember és az alkotása jó esetben szorosan függenek össze, szinte elválaszthatatlanok. A Természet körforgásának azon szakaszához értünk most, amikor felkészülünk a megújulásra, és a szeretet ünnepére. Szép adventet kívánunk!

Demeter Endre

forrás: borbandi.hu